A PIRÓK GALAMBOK

Különösen kiemelkedők a csoporttól független színes galambok közül a pirókgalambok, melyeken a színek teltségének és kombinációjának egyöntetűnek kell lennie. Az irodalom vonatkozó adata szerint az első pirókgalambot 1912-ben mutatták be Németországban. Egyesületüket 1912-ben alapították. A pirókgalambok karcsú, elegáns, telt fénnyel, csillogó tollazattal rendelkeznek. Réz és aranypirók változatban fordulnak elő fésűs és fésű nélküli példányok. Az alapszínek fekete, fehér és kék színű szalagos vagy szalag nélküli szárnnyal kombinálódnak. A kék szárny a fekete és fehér szárnyhoz hasonlóan rajzolt. A rézszín csak itt hat vörösként, a kék szárnyak szalagosak vagy szalag nélküliek, de kovácsolt változatban is előfordulhatnak. Mindhárom változatot barát és pávagalamb rajzolattal valamint fehér szárnyakkal is tenyésztik. A fekete szárnyú aranypirók galambnál a fekete rajzolat zöldesen csillogó bevonatú. A fehér szárnyúaknál a jól kifejezett aranyszínre kell figyelni. Kék szárnyú példányok fehér és fekete szalaggal vagy szalag nélkül fordulnak elő. Minősítéskor a színezet és a fényesség állnak az első helyen. Tenyésztésük nem egyszerű, ezért újra és újra kiegyenlítő párosításokat kell végezni, hogy összehasonlításkor az első helyek valamelyikén végezzenek a galambjaink.

ARANYPIRÓK

Eredetileg jugoszláviai származású fajta, amelyet később német és angol tenyésztők nemesítettek tovább a múlt században. Közepes testnagyságú, sima lábú, hegyes kontyú fajta. A fej középnagy, hosszúkás, amelyen magas tűzött konty található. Az írisz narancssárga. A csőr hosszú, fekete és kék szárnyúaknál fekete, a fehér szárnyúaknál hússzínű. A nyak hosszú és vékony. A mell keskeny, emelt. A hát hosszú és a farok felé egyenesen lejtő. A szárnyak középhosszúak, a farkon támaszkodnak, de annak a végét nem érik el. A lábak középhosszúak és tollatlanok. Elismert szín és rajzváltozatok: A fej, a nyak, a mell, a has, a comb és a farokalj aranysárga színű. A fekete szárnyúak esetében a farok, a szárnyfedő és a hát lakkfekete, csillogó zöld fénnyel. A farok és az evezőtollak külső zászlója fekete. A fehér szárnyúaknál a hát, a farok és a szárnyfedőtollak elefántcsont-színűek. A szalagos változatnál a farok ls az evezőtollak tükrösek. A szárnyszalagok a mell színével azonosak. A kék szárnyúaknál a hát, a farok és a szárnyfedők kék színűek. A szárny simakék, illetve fekete vagy fehérszalagos kék. A szárnyhegyek és a farokpánt fekete. A kék kovácsoltak alapszíne kék, amelyeknél a kovácsoltság fekete.

RÉZPIRÓK

Kitenyésztési helye és általános fajtaleírása megegyezik az aranypirókéval.

 Elismert szín és rajzváltozatai a következőek:

Fekete szárnyú : a fej, a nyak, a mell, a has és a comb csillogó vörösrézszínű. A szárnypajzs, a hát és a felső farokfedők bogárzöld csillogású lakkfeketék. Az evezők külső zászlója és a farok fekete.

Fehér szárnyú: A rézszín az előbbi változathoz képest inkább vörösbarna árnyalatú. A hát, a farokfedő, a szárny, a farok elefántcsontszínű. Lehet sima vagy szalagos. A szalagosoknál az evező és a faroktollak tükrösek. A sima szárnyú fehéreknél ritkán látható a  tükrösrajz, megléte nem hiba.

Kék szárnyú: A rézszín ennél a változatnál vörös ragyogású. A szárny, a felső farokfedő és a farok kék. A kékek lehetnek simák vagy fekete szalagosak, a farok fekete pántos. A kék kovácsoltaknál a kék alapszín mellett a kovácsoltság fekete színű.