Trichomonosis
Galambokban a T. gallinae és a T. columbae okozza leggyakrabban a fertõzõdést. A kórokozó szabad szemmel nem látható, nedves környezetben jellegzetes dugóhúzószerû mozgást végzõ, ostoros egysejtû véglény.
A természetben megtalálható a légutak, nemi utak és az emésztõcsatorna nyálkahártyáján, természetes, mesterséges vizekben, pocsolyákban, itatókban, de még az ereszcsatornákban felgyülemlett esõvízben is! Ellenálló képessége csekély. A hagyományos fertõtlenítõszerek hatására perceken belül elpusztul. Testváladékokban azonban napokig életképes marad. Általában jellemzõ az ivarszervek gyulladása és az emésztõtraktus bántalma. Állatról állatra terjed. A legtöbb galambállományban jelen van a fertõzés (a karrierek kifejezetten érzékenyek!). Legfontosabb terjesztõk az egészségesnek látszó, trichomonassal fertõzött, ürítõ egyedek, melyek bélsarukkal, száj-garatüregi váladékukkal, begytejükkel terjesztik a kórokozót. A bélsárral szennyezett takarmány, ivóvíz is fertõzés közvetítõ lehet, valamint fontos a hajlamosító tényezõk egyidejû jelentkezése is. A nyálkahártyák pH-jának lúgos irányba való eltolódása lényeges a betegség terjedésében, amit elõidézhet a takarítatlan dúc alomanyagában feldúsuló ammóniatartalom, ill. a mészhidrátos padozatfertõtlenítés. Általában a trichomonas az ép nyálkahártyán áthatolni még napos galambban sem képes, de a nyálkahártyák védekezõképességének gyengülése esetén terjed, amely folyamatot elõsegítheti vitamin hiány (elsõsorban A, – és E - vitamin), egyes vírusok (pl. paramyxo, pox, herpes), gombák, paraziták (pl. légcsõférgesség), éles takarmányszemcsék (erre legjellemzõbb idõszak az egy hetes kor, amikor a fiatalok táplálásában a „szülõk” áttérnek a pépes eledelrõl a szemes takarmány etetésére), stb.
A megbetegedésre a következõ tünetek hívhatják fel a figyelmet: A fészek fiataljaink köldöktájékán borsónyi sárgásfehér, sajtos, kemény gombszerû képletet látunk (galambász nyelven ezért ezt a betegséget „sárgagomb” betegségnek hívják). A száj-garatüregben hasonló, viszonylag könnyen levonható, túrószerû, törmelékes anyag található. A madarak gyorsan fogynak, étvágytalanok, erõtlenek, esetleg el is pusztulnak. A köldöktájék érintettsége esetén gyakran a „belsõ szervi” forma is kialakul, amely során a létfontosságú szervek (elsõsorban a máj, de az ivarszervek is) súlyos, maradandó károsodást szenvednek. Ezeket az egyedeket célszerû selejtezni az állományból.
Idõsebb madarainknál is hasonló tüneteket észlelünk, bár ezek sok esetben nem annyira kifejezettek, mint a fiatalok esetén. Az étvágytalanság, lesoványodás, a könnyezés, szemhéjgyulladás, bélgyulladás jellemzõ tünet.
A diagnózis felállításában a mikroszkópos vizsgálat segít. Megelõzõ intézkedések közül a legfontosabb az állomány idõszakonkénti preventív kezelése, versenygalambokat a versenyek alatt kéthetente 2 napig, a tenyészgalambokat legalább havonta egyszer alá kell vetni egy 5 – 7 napos kúrának. Fontos az állományba kerülõ új egyedek karanténozása és preventív kezelése, a hajlamosító tényezõk kiküszöbölése, a dúchigiénia szabályainak betartása, valamint a fertõzési források kiiktatása. A prevenció és gyógykezelés során eredményesen alkalmazható hatóanyagok az imidazol származékok (dimetridazol, metronidazol, ronidazol, stb.). Az adjuváns terápia fontos része a nyálkahártyák pH-jának savanyítása tejsav, almaecet, citromlé vagy aszkorbinsav ivóvízben való itatásával