A versenygalambokban önállóan terjedő Newcastle-betegség, galamb paramyxovírus-1 (PMV-1) betegség néven vált ismertté. A betegség először Olaszországban tűnt fel 1981-ben, azonban közvetett bizonyítékok vannak arra, hogy a 70-es évek végén Irakban és Egyiptomban is észlelték. A 80-as években az egész világon elterjedt. A galambokban való önálló terjedés jelentős adaptálódásra utal, ui. a csirkét pusztító ND-járványoknak galamb ritkán esik áldozatul és a galambok NDV törzsei is csak kivételes esetben okoznak betegséget csirkében. 

Annak érdekében, hogy fényt derítsünk a PPMV-1 vírustörzsek eredetére, evolúciójára és járványtanára 1978 és 2001 között különböző területeken izolált több, mint 100 PMV-1 törzs filogenetikai vizsgálatát végeztük el. Az F gén kódoló részének 374 bázisnyi szakaszát szekvenciaanalízisnek vetettük alá a közöttük lévő genetikai távolság megállapítására. Ezen kívül restrikciós enzimek vágáshely eloszlás adatait is felhasználtuk a csoportosításban. 

Vizsgálataink alapján az alábbi fő megállapításokat tettük: 

1. Bár a galam PMV-1 vírustörzsek meglehetősen magas, 10,2 %-os genetikai divergenciát mutatnak, valamennyien a VI genotípus egy közös leszármazást mutató filogenetikai ágához tartoznak, amit VIb alcsoportnak nevezünk. Ez az elkülönülés arra utal, hogy valamennyi törzs egyetlen közös őssel rendelkezik (azaz monofiletikus eredetűek) és kialakulásukat egyetlen csirke galamb gazdaváltási esemény előzte meg. 

2. A filogenetikai analízis alapján a galamb PMV-1 törzsek 4 alcsoportra oszthatók a gazda ill. a származási hely alapján; ezeket önkényesen iraki, európai, észak-amerikai és egyéb alcsoportoknak neveztük el. Az alcsoportok közötti genetikai távolságok nagysága (>3-4%) arra utal, hogy ezek kialakulásához több évtizedre volt szükség, ezért a tenyésztett galambokban fellépő járványos megbetegedés megjelenését a 80-as évek elején jóval megelőzte a csirke galamb gazdaváltás eseménye, majd ezt követte egy hosszabb, de tünetmentes fertőzési periódus (feltehetően vadgalambokban), ami alatt a tapasztalt nagyfokú divergencia bekövetkezett. 

3. A gazdaváltás csak olyan területen következhetett be, ahol a) VI-os genotípusú törzsek már régóta előfordulnak, és ahol b) a csirkéket és a galambokat különlegesen szoros kapcsolatban tartják. A fenti kritériumoknak közel-keleti és észak-kelet afrikai területek felelnek meg. Az innen származó NDV-törzsek közül a szudáni vírustörzsek állnak legközelebb a galamb PMV-1 csoporthoz, ezért a galamb PMV-1 törzsek valószínűleg afrikai eredetűek