Királyi történelem

A King útja a kitenyésztéstől a kiállítóteremig

Bemutatom Önöknek Magyarország egyik legkedveltebb galambját: a kinget. Én is ezt a fajtát tenyésztem már huszonkilenc esztendeje, és valószínű, hogy életem végéig elkötelezettje leszek a kingeknek.
Joggal kérdezheti, aki még nem látta e fajtát: mi az, ami ilyen szeretetet és szenvedélyt tud kiváltani egy emberből? Nos, a válasz egyszerű: csak rá kell nézni az erőtől duzzadó, de mégis kecses, elegáns, büszke tartású galambra, és máris rabul ejti az embert. Ez a cél lebegett a fajta kitenyésztői előtt is az Egyesült Államokban a tizenkilencedik század végén, ezért lett a neve is King, ami magyarul királyt jelent.
Hosszú, kitartó munkával elérték, hogy méltó legyen a nevéhez. Többen igénylik a kitenyésztés dicsőségét, de valószínű, hogy Harry Baker vinelandi tenyésztőé az érdem! A cél elérésére a következő galambfajtákat választotta ki:
- szelídsége miatt a nálunk ismeretlen duches-t;
- elevensége és tenyésztulajdonságai miatt az amerikai óriáspostát;
- tyúkgalamb-fomája miatt a máltait;
- testnagysága miatt a nálunk ugyancsak ismeretlen runt-ot.
E négy fajta keresztezésével hozta létre a kinget, ő adta a “király” nevet az új fajtának. A tőle kapott galambokkal mások is megkezdték a fehér kingek tenyésztését, a fajta alakítását. Baker 1895-ben kényszerítő körülmények hatására az állományát eladta, és attól kezdve más amerikai tenyésztők vitték tovább a fajta tenyésztését.
Az első fajtaleírást 1915-ben fogalmazták meg, amit az Amerikai Galambtenyésztők Szövetsége elfogadott. Ugyanebben az évben megalakult az Amerikai Fehér Kinget Tenyésztők Egyesülete.
Érdekesség, hogy ez idáig csak fehér kingről esik szó, ugyanis a színes galambokat csak később vették fel a standardba.
Az ezüstöket 1921-ben, melyek annyira elszaporodtak, hogy a 30-as, 40-es évek végére volt olyan kiállítás, ahol létszámban felülmúlták a fehéreket.
A kékek kitenyésztésének adatait és a tenyésztők nevét nem jegyezték fel. Annyit tudunk, hogy az 1929. évi Sumpterben (dél-Karolina) tartott kiállításon már 100 db-ot mutattak be.
Ugyancsak ismeretlen a vörös-, sárga-, fekete- és a dun színű kingek kitenyésztőinek neve is. Az első, a mai értelemben is a fajtaleírásnak megfelelő galambok az 50-es évek kiállításain jelentek meg.